Nemrég kelt fel, álmos szemekkel ül le beszélgetni. Tegnap késő estig
forgattak, ma reggel pedig megszállta a sajtó a Megasztár-házat. A 18
éves versenyzőnek a többieknél is szorosabb az időbeosztása,
ugyanis a felkészülés mellett az érettségire is tanul, ha éppen akad
néhány perce.

-Nagyon kevés lehet a szabadidőd...
-Megpróbálok mindenhol jól teljesíteni, az éneklés mellett részt veszek
a koreográfiaórákon, az énekleckéken, elmegyek a többiekkel a
kötelező programokra, interjúkat adok, bár ez a része még elég
nehezen megy nekem. És persze tanulok is.

-Ez úgy hangzik, mintha mindent végigcsinálnál, amit mondanak neked.
Ennyire szófogadó fiú vagy?
-Azért ezt nem mondhatnám. Ha vmi nagyon nem tetszik, akkor
ellentmondok, bár ezt sokan nem tudják rólam elképzelni.

-Fiatalon, élettapasztalat nélkül csöppentetek a megasztárságba.
Gondolkodtál már, mi lesz a verseny után?
-Azt hiszem, először tisztességesen leérettségizem, ha esetleg már a
közeljövőben kiesem.

-És akkor repülőgép-műszerész lesz belőled, vagy maradsz a zenénél?
-Akárhogy is, a zene az életem része marad.

-Együttesben, vagy szólóban játszanál?
--Mindenképpen együttesben. Nem tudom elképzelni magam egyedül a
színpadon, egy bandával a hátam mögött sokkal magabiztosabb
lennék.

-Milyen a zenei világod?
-Nagyon fiatal vagyok, a saját világom épp csak formálódik. Az utóbbi
hetekben rengeteg hatás ért, ami meghatározhatja a jövőt.

-Mennyire formál zsűri véleménye?
-Figyelek a tanácsaikra. Később újra átgondolom, amit hallottam, aztán
ha tényleg a javamat szolgálja, hasznosítom is.

-Nyerni jöttél a Megasztárba?
-Álmomban sem jutott eszembe, hogy egyáltalán idáig eljutok. Biztos
vagyok benne, hogy nem én leszek a végső befutó. Már így is többet
kaptam, mint amennyit reméltem. Minden héten arra készülök, hogy én
fogok ott állni az utolsó kettő között.

-Annyira szerénynek és gyámoltalannak tűnsz a színpadon, hogy
sokan szívesen a fiukká fogadnának. Vagy ez csak a látszat, és lehet,
hogy tudatosan vagy ilyen?
-Nyílván nem tudnám a nap 24 órájában megjátszani magam, hiszen
se színésznek, se rafináltnak nem születtem. Ilyen vagyok, és
bevallom, nem hangzik feltétlenül dicséretnek, ha félénknek és
szerénynek látsz!

-Úgy érzed, a sztárságot neked találták ki? Képes lennél pl. a
magánéleted feltupírozott történeteivel a bulvárlapokban szerepelni,
ha az kellenne a hírveréshez?
-Nyílván én is megtenném, hiszen az úgynevezett sztárság ezzel
jár.Bár ha éppen ki lennék akadva, semmire sem tudnának rávenni.

-Megtaláltad a helyed ebben az új közegben?
-Kicsit hiányzik a régi életem, amikor csak az volt a dolgom, hogy
iskolába járjak, és hazamenjek. itt merőben más életet élek. Nem
mondhatnám, hogy egyszerűbb vagy jobb. A családomat ritkán látom,
hiányzik a barátnőm is, akivel nagyon erős kötelék fűz össze. A
szüleimtől mindent megkaptam. Édesapámtól származik a
zeneszeretetem is. Ő gitározott nekem először. Aztán már nem volt
megállás. Remélem, hogy még rengeteget zenélhetek, másképp el sem
tudom képzelni a jövőmet.