Tamás és apukája, valamint a mindennapok
Best 2005.04.06. 20:24
Best magazin alapján
Cigaretta, bulik, alkohol - csak rajta múlott, hogy nem rántották sárba. Ő azonban tudta, hogy mit kell tennie.
Az ifjú megasztár senkit nem traktál titkaival, és ritkán kér tanácsot. Akkor sem tette, amikor rossz társaságba keveredett. " A középiskolában egy osztálytársam bemutatott egy pár zenész barátjának - kezd a történetbe Tamás. - A srácok a környékünkön, az utcán zenéltek. Én akkoriban kezdtem gitározni, és csodálattal néztem fel rájuk, amiért olyan jól pengetnek. Elvarázsolt az a határtalan szabadság, ami az életformájukkal járt. Akkor jöttek a gondok, amikor kezdett elegem lenni abból a depressziós hangulatú zenéből, amit játszottak. Állandó világfájdalmukat próbálták rám is átragasztani. Dohányoztak, gyakran kocsmáztak, ezekben a programokban pedig én nem akartam részt venni."
Pedig hány tinédzser csábul el ilyenkor? Csak azért, mert nem akar lemaradni a nagyok, a vagányok mögött. A lejtőn aztán már nehezebb megállni: gyakran következik ilyenkor a kábítószer és a bűnözés.
Tamás azonban határozottan tett az ellen, nehogy rossz irányba forduljon az élete: "Úgy egy évig össze-összejártunk, aztán otthagytam őket. Rájöttem, hogy mind az ének-, mind a gitártudásomban komoly hiányosságaim vannak, úgyhogy inkább elmentem egy tanárhoz. Nem hittem neki, mikor azt mondta, jobban énekelek, mint gitározom, de addig nyüstölt, hogy a vége a Megasztár- döntő lett."
Tamás azt mondja, a szülei tudták, milyen társaságban tölti a délutánokat, de nem igen voltak eszközeik vele szemben, hiszen mindig maga dönt. De bízhattak is benne, általában tudja, mit kell tennie.
Édesapja szerint roppant zárkózott a fia. "Mindent harapófogóval kell kihúzni belőle - mondja. - Bármilyen vicces, de mi sokáig az énektehetségével sem voltunk tisztában, ami nem is csoda, hisz sosem mutatta meg. Aztán az első Megasztár idején - amiről azért maradt le, mert késve adta be a jelentkezési lapot - már állandó vasárnap délutáni programmá vált, hogy gitározik és énekel. A második jelentkezésre már mi is ösztönöztük. De most, hogy már a reflektorfényben van, sem mond el semmit. Gyakran előfordul, hogy felhívom és megemlítem: >>Hallom, ez meg az a programod a Megasztárban<< >>Honnan tudod?<< - kérdez ilyenkor csodálkozva vissza. >>Hát Tőled biztos nem, mert Te nem mondod!<< Persze nem haragszom rá, fiatal, éli az életét, ami manapság már egészen más, mint volt a mi időnkben. Amikor annyi idős voltam, mint most Tomi, elvittek katonának. Huszonkét évesen megszületett az első fiam. Hol van ő még ettől?" - teszi hozzá nevetve a papa.
"Apu szeret túlozni - veszi át szemlesütve Tomi a szót -, anyu pedig olyan dolgokkal is nyaggat, amikkel nem kéne. Miért kell egy kitűnő tanulótól állandóan kérdezgetni, hogy tanult-e, kész van-e a leckéje? Csinálom magamtól, és az eredményt is felmutatom. Gyakran piszkálnak, de ez nem baj, mert legalább látszik, hogy szeretnek, foglalkoznak velem."
Tamás számára még a Megasztár-házba való tartós beköltözés is újdonságnak számít, hisz korábban egy-két hétnél tovább sosem volt távol a szülői háztól.
|