Cigaretta, bulik, alkohol - csak rajta múlott, hogy nem rántották sárba.
Ő azonban tudta, hogy mit kell tennie.

Az ifjú megasztár senkit nem traktál titkaival, és ritkán kér tanácsot.
Akkor sem tette, amikor rossz társaságba keveredett. " A
középiskolában egy osztálytársam bemutatott egy pár zenész
barátjának - kezd a történetbe Tamás. - A srácok a környékünkön, az
utcán zenéltek. Én akkoriban kezdtem gitározni, és csodálattal néztem
fel rájuk, amiért olyan jól pengetnek. Elvarázsolt az a határtalan
szabadság, ami az életformájukkal járt. Akkor jöttek a gondok, amikor
kezdett elegem lenni abból a depressziós hangulatú zenéből, amit
játszottak. Állandó világfájdalmukat próbálták rám is átragasztani.
Dohányoztak, gyakran kocsmáztak, ezekben a programokban pedig én
nem akartam részt venni."

Pedig hány tinédzser csábul el ilyenkor? Csak azért, mert nem akar
lemaradni a nagyok, a vagányok mögött. A lejtőn aztán már nehezebb
megállni: gyakran következik ilyenkor a kábítószer és a bűnözés.

Tamás azonban határozottan tett az ellen, nehogy rossz irányba
forduljon az élete: "Úgy egy évig össze-összejártunk, aztán
otthagytam őket. Rájöttem, hogy mind az ének-, mind a
gitártudásomban komoly hiányosságaim vannak, úgyhogy inkább
elmentem egy tanárhoz. Nem hittem neki, mikor azt mondta, jobban
énekelek, mint gitározom, de addig nyüstölt, hogy a vége a Megasztár-
döntő lett."

Tamás azt mondja, a szülei tudták, milyen társaságban tölti a
délutánokat, de nem igen voltak eszközeik vele szemben, hiszen
mindig maga dönt. De bízhattak is benne, általában tudja, mit kell
tennie.

Édesapja szerint roppant zárkózott a fia. "Mindent harapófogóval kell
kihúzni belőle - mondja. - Bármilyen vicces, de mi sokáig az
énektehetségével sem voltunk tisztában, ami nem is csoda, hisz sosem
mutatta meg. Aztán az első Megasztár idején - amiről azért maradt le,
mert késve adta be a jelentkezési lapot - már állandó vasárnap
délutáni programmá vált, hogy gitározik és énekel. A második
jelentkezésre már mi is ösztönöztük. De most, hogy már a
reflektorfényben van, sem mond el semmit. Gyakran előfordul, hogy
felhívom és megemlítem: >>Hallom, ez meg az a programod a
Megasztárban<< >>Honnan tudod?<< - kérdez ilyenkor csodálkozva
vissza. >>Hát Tőled biztos nem, mert Te nem mondod!<< Persze nem
haragszom rá, fiatal, éli az életét, ami manapság már egészen más,
mint volt a mi időnkben. Amikor annyi idős voltam, mint most Tomi,
elvittek katonának. Huszonkét évesen megszületett az első fiam. Hol
van ő még ettől?" - teszi hozzá nevetve a papa.

"Apu szeret túlozni - veszi át szemlesütve Tomi a szót -, anyu pedig
olyan dolgokkal is nyaggat, amikkel nem kéne. Miért kell egy kitűnő
tanulótól állandóan kérdezgetni, hogy tanult-e, kész van-e a leckéje?
Csinálom magamtól, és az eredményt is felmutatom. Gyakran
piszkálnak, de ez nem baj, mert legalább látszik, hogy szeretnek,
foglalkoznak velem."

Tamás számára még a Megasztár-házba való tartós beköltözés is
újdonságnak számít, hisz korábban egy-két hétnél tovább sosem volt
távol a szülői háztól.